Hát az úgy volt, hogy 11.-én reggel hajnali hétre már ott kellett lennünk az iskola előtt,a honnan indult a buszunk. Annak ellenére, hogy előző nap hányingerem volt meg minden szar, fogtam magam és beültem hátulra Dóra mellé, amivel mint kiderült nem is volt semmi gond. Az út meglehetősen jól telt. Elvoltunk ott hátul, el lettem szórakoztatva. :D
Aznap még megtettünk egy 10 km-es sétát, ami miatt vízhólyagos lett a talpam és elátkoztam a drága tanárnőt, meglátogattunk egy debil játszóteret, ahol megint 5 évesnek érezhettük magunkat, aztán este meg ismerkedtünk a szállással.
Itt a játszótér, tündéri egy pofit vágok nem?
Másnap végigrohantuk a fél Őrséget, hogy megnézzünk egy csomó olyan dolgot, ami igazából senkit se érdekelt, füstölögtünk egy jó darabig a vadászkiállításon és agyagoztunk is, aztán elmentünk a Szentgotthárdi élményfürdőbe. Na, az volt a nap fénypontja, bár igaz, többet voltam a víz alatt köszönhetően a fiúkáinknak, mint fölötte, de sebaj.
Az agyagozás. Lili meg én voltunk az egyedüli bátor jelentkezők. Na meg Szebasztián, de ő lényegtelen.
Este aztán elfoglaltuk becses helyünket a rohadt nagy hintában a kert végében és elkezdtünk beszélgetni. Dorka, Kristóf, Boldi meg én. Csak így lájtosan. Néha-néha odacsapódott mellénk pár percre valaki más is, de nem maradtak sokáig. Aztán jött Dóra, aki leült mellénk. Aztán mikor már tényleg sötét volt elég sokan körént gyűltek és megérkezett Szebasztián is. Aki mit húzott elő a táskájából? Na mit? Hát naná, hogy egy üveg tequilát. És hát nagy volt a kísértés, szóval nyeltem pár kortyot, ahogy mindenki más is. Kicsit beszédültünk tőle, de végülis jól elvoltunk. Aztán levonultak szépen a Telki Roma Café mélyen tisztelt tagjai, akik már kellően be voltak állva. Tarzannak képzelték magukat, cukiskodtak és a fűben fetrengtek. Aztán felmentünk a szobákba. Azt hiszem régen aludtam már olyan jót, mint most.
Nesze tequila!
Pénteken aztán csak ott a faluban mászkáltunk és néztünk dolgokat, este tábortűz volt, amin nagyon jól szórakoztunk, pingpongoztunk, napoztunk, eltörtük a napágyakat, este pedig volt egy Ki mit tud? . Hát az... az beteg volt. Balettoztak, Mizu-t énekeltek, székkel táncoltak és megszületett a Teli Roma Café is.
Igen, ezek az én osztálytársaim és a Telki Roma Café(nem tudom, hogy jött nekik ez a név, de Csavarjáá' Lavorréé')
Az utolsó nap, indulás előtt kaptunk egy alapos lecseszést. KIderült a tequilás-sörös ügy, így elég szarul jártunk, nem mintha annyira szégyenkeznék. Így jártunk, na. Nem értem miért kellett akkora ügyet csinálni az egészből, hiszen nem lett semmi bajunk, de nemgond. Ennyi.
Pár kép csak úgy randomban:
Nagyon figyelünk...
Néhány kempelő a vasút mellett
Pózolunk ám
Csak mert tetszik.... Már csak a kép.
Visszafelé kicsi Jani mellett ültem a buszon
Persze, csapjátok csak szét a lábam, ott vannak a tenyérnyomok
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése