Elballagtam... hülyeség lenne azt mondani, hogy jó volt, mert nagyon nem. Sírtam. Sokat. Komolyan, egy-egy mosolytól vagy mondattól, ami eszembe juttatta, hogy nem léphetek be többet ebbe az iskolába, mint tanuló, és hogy ezek a hülyék nem lesznek többet az osztálytársaim... hát bőghetnékem volt.
De sebaj, mert biztos, hogy találkozni fogunk még és tartjuk is a kapcsolatot meg bla bla bla...
De volt nekünk egy bankettünk is. Hátömm... elég érdekesre sikeredett. És nem csak azért mert a házigazda a banketten eltöltött egy óra után már annyira részeg volt, hogy nem látott ki a fejéből. A társaság 80%-a elég rendesen leitta magát. Én hál istennek nem tartoztam közéjük, bár később hallottam, hogy csináltam én is érdekes dolgokat.
Példának okáért: - elcsórtam egy rohadt nagy tömb milkáát és azt mondtam anyámnak, hogy egy bácsi adta az utcán
- emlékszem rá, hogy úgy éreztem nagyon lassan beszélek, ezért felpögettem: kiderült, hogy túl gyorsra, mert összeakadt a nyelvem
ésss stb
Azért jóvolt...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése