Újra itthon...

Azt hittem egy hónap rengeteg idő. Mert hát tényleg annak tűnik, ha minden nap 45 percet végig kell szenvednem matek órán. De négy teljes hét egy idegen országban, ismeretlen emberek között, akik még távolról sem beszélik ugyanazt a nyelvet amit te... semminek tűnt. Egy röpke hétnek.
Pedig nem így van. Tegnap este 22:12-kor szálltam le a gépről, a bőröndömben egy csomó ajándékkal, új ruhákkal, csokikkal, az iPhonomon 480 fotóval és 13 videóval, a szívemben pedig megszámolhatatlan mennyiségű gyönyörűszép és feledhetetlen emlékkel.

I love England, I'll never forget you!!!

De nem is voltam annyira berúgva!!!
-Ezt komolyan mondod??! A földhöz vágtad a hörcsögömet és azt kiabáltad: "Pikachu téged választalak!"
-Azután bebújtál a szekrénybe és legalább egy órát azt kiabáltad, hogy az átjáró Narniába nem működik!
-Utána azt kiabáltad az autómra "OPTIMUS, tudom hogy te vagy az, transzformáld át magad!"
-Az este hátralévő részét úgy töltötted, hogy kiengedted a medencét azzal az indokkal hogy keresed Némót és mikor hazafele tartottál, átöleltél egy hajléktalant és azt mondtad neki: "Dumbledore, te élsz?!!"

Probably I fall in love...♥

Probably I fall in love...♥

változnak az idők, vele változok én is, mással voltál tegnap, de rábasztál mert én is;))