Újra itthon...

Azt hittem egy hónap rengeteg idő. Mert hát tényleg annak tűnik, ha minden nap 45 percet végig kell szenvednem matek órán. De négy teljes hét egy idegen országban, ismeretlen emberek között, akik még távolról sem beszélik ugyanazt a nyelvet amit te... semminek tűnt. Egy röpke hétnek.
Pedig nem így van. Tegnap este 22:12-kor szálltam le a gépről, a bőröndömben egy csomó ajándékkal, új ruhákkal, csokikkal, az iPhonomon 480 fotóval és 13 videóval, a szívemben pedig megszámolhatatlan mennyiségű gyönyörűszép és feledhetetlen emlékkel.

I love England, I'll never forget you!!!