Gorgeous+Liberal+Only+Realistic+Imaginative+Ambitious=ME!

2012. január 14., szombat

Rákóczi night és most amúgy mivan?!!

Jó, hát oké. Most komolyan. Úgy kezdődött, hogy hatkor ( legyen negyed hét) találkoztunk a Moszkván (Aliz, Niki, Peti, Tamara, Stámusz, Levi, Ida, Bence, Zsófi, Uszy, Ákos) aztán elmentünk és bedobtuk a dolgokat amiket kellett. Hát had mondjam el, hogy nem voltam éppen a józanság élő példája, amit az is bizonyít, hogy amikor a Stámusz fellökött a Millenáris köves részén én meg hanyadt vágódtam és porrá zúztam a könyökömet meg a tenyeremet, csak röhögtem. Ott futottunk össze a többiekkel, akikkel aztán bementünk a Mammutba és elmentünk a mosdóba. Ahol aztán én nevetséges bőgőrohamban törtem ki és állandóan csak azt tudtam hajtogatni, hogy "Nem szeret! Miért nem szeret?". Cseppet kellemetlen. Aztán elindultunk a Rákócziba, a fele társaság meg még mindig totál szét volt csúszva. Bementünk, felírták a nevünket, felmentünk a szekrényhez (megint bőgtem egy sort) aztán lementünk a  koncertre. Az jó volt az leszámítva, hogy a  közepénél már megint(!!!) bőgve mentem be a női öltözőbe a szívem icike-picike darabjait kapargatva. Mert hát azért komolyan. Más dolog tudni, hogy jár valakivel és azt is, hogy ehhez mi tartozik hozzá, és egész más ezt látni is. Szóval tegnap annyit bőgtem, hogy az már röhejes.
Aztán lement a koncert és elvileg valami filmeket kellett volna néznünk, de az emberek nagy része csak elterült valahol és dumált. Olyan hajnali egy körül odajött hozzánk a Vencel(szegény gyereknek kurva hülye neve van, és még az is hibája, hogy a Gergő legjobb spanja) és elkezdtünk vele dumálni. Aztán odajött a Gergő is, én cseppet kényelmetlenül éreztem magam, de attól még kifejezetten jól esett neki beszólni és minősíteni az agyi kapacitását. Aztán a Stámusz meg a Vencel elkezdtek kavarni, a Gergő meg állandóan odajárkált, így a kelleténél talán egy kicsit többet láttam belőle, és még beszéltem is vele. A baj csak az, hogy nem tudom, hogy ezt most pozitívum ként vagy épp ellenkezőleg kéne felfognom. Mert hát az biztos, hogy nem olyan, mint amilyennek képzeltem. Egy ugyan olyan hülyegyerek mint az össze többi, aki állandóan faszságokat beszél. De attól még mindig tetszik, csak már kevésbé. Azt hiszem... vagy valami ilyesmi. De nem értem. Főleg azok után, amiket a Stámusz mondott, meg hogy milyen keveset volt a barátnőjével egész este... fura. És rossz.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése