Az ember mindig arra vágyik legjobban, amit soha, de soha nem kaphat meg...

"Az ember mindig arra vágyik legjobban, amit soha, de soha nem kaphat meg..."


Oké, ez így erős túlzás, hogy soha, de soha, de akkor is... Néha komolyan megbolondulok. Mitől? Hát egy büdös facebook értesítéstől. Elég ennyi, hogy képes legyek visongva körbeugrándozni a szobát. ÉN! Ohh igen, röhejes, tudom. De ez van. Nem tudok mit csinálni.
Ha meg szépen tényleg egy osztályba kerülünk... én azt hiszem már az évnyitón agyfaszt fogok kapni és ez most nincs túldramatizálva. Na jó, talán egy pincurkát. Vagy annál egy kicsit jobban.
Szörnyű. Totálisan be vagyok pörögve, ha meglátom. Egyszerűen SZÁNALMAS! Jelen pillanatban ez az egyetlen szó, amivel illetni tudom saját magamat. Esküszöm, mintha Leiner Laura előre megírta volna, hogy mekkora egy gyökér leszek, miután találkozom Danival. Áhh baszki.... most elkezdtem olyan Flórásan kiborulni, ami már régen rossz. Ez itt a vég! O.O
Jézus... szóval... a lényeg az, hogy kibebaszottul bejön a gyerek és itt szédelgek tőle...
Az meg ugye csak rátesz egy lapáttal, hogy "Just The Way Are"-t hallgatok "I've had the time of my life"-al karöltve megint egyfolytában. És az már régen nem jelent jót, ha ennyire nyálas számokat hallgatok. Már csak az hiányzik, hogy a hétvégi hülyüléseket felváltsák a "P.S. I love you" kaliberű filmeken használjak el egy doboz zsepit és ömlengjek, mint valami idióta.


"Az igazság az, hogy szeretem. Csillapíthatatlanul szeretem... Az első pillanattól fogva. Akkor is szerettem, amikor megesküdtem, hogy nem. Nem tehetek róla, csak érzem."


"Cause you're amazing... just the way you are..."


"Normális embereknek tovább tart kimondani, hogy szeretlek. Első lépcső, mikor azt hiszed, hogy azt hiszed. Aztán eljön a pillanat, mikor azt hiszed, hogy tudod. Aztán jön az, mikor tudod, hogy tudod, de nem tudod kimondani. És akkor következik az, amikor tudod, hogy tudod és már nem bírod visszatartani."