Olyan vagyok, mint egy százszor mosott póló. Színtelen és használt. Ami már csak arra jó, hogy kihajítsuk a szemétbe vagy átpasszoljuk másnak és vegyünk egy újat a helyére.
Tökéletes hasonlat. Szomorú, de igaz is.
Tényleg kezd elpárologni az önbecsülésem, amiből pedig nincs kevés. De miért is maradna meg?
Hiszen ha annyira értékelendő lennék, akkor nem vágnának be a sarokba, hogy aztán többet felém se nézzenek, mint egy már többé használhatatlan játékot.Mindenkinek szüksége van a változásra, tudom. De itt szó sincs erről. Ez inkább választás. Egy döntés, amit nem nekem kellett meghoznom, mégis rólam szólt. És vesztettem.... És fáj...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése