2011. december 24., szombat
2011. december 23., péntek
2011. december 22., csütörtök
2011. december 20., kedd
2011. december 17., szombat
Vicc az egész...
Azon gondolkodtam, hogy normális e, hogy ha belenézek a tükörbe kénytelen vagyok elröhögni magam. Mert bárhogy nézzük: nevetséges vagyok és szánalmas. Semmi értelme az egésznek, de én mindig újra és újra belemagyaráztam, hogy van. Hát nincs. Tudtam én, hogy az egyetlen ami rajtam segít, mivel nem érdekelnek mások tapasztalatai vagy figyelmeztetései, az egy jó alapos pofára esés. Hát megvolt, köszi. De annyira nem esett jól, kibírtam volna még egy kis ideig abban a rózsaszín felhőben. De egyszer mindennek vége ugye. Ennek most lett. Végre.
2011. december 16., péntek
2011. december 14., szerda
2011. december 13., kedd
The best feeling is when you look at him and his already staring.
I stop chasing you , you start chasing me, like seriously I hate this game. Okeiii I have to admit that I love it when I catch you looking at me, then you smile and look away but Nonono not anymore.
Sorry...
"Dear Tummy,
I'm sorry for all the butterflies I've been getting.
But you see, it's just not my fault.
It's his, I swear."
I'm sorry for all the butterflies I've been getting.
But you see, it's just not my fault.
It's his, I swear."
2011. december 11., vasárnap
2011. december 10., szombat
You Are My Destiny lyrics
You are my destiny you are what you are to me You are my happiness that's what you are. You have my sweet caress you share my loneliness You are my dream come true that's what you are. Heaven and heaven alone can take your love from me. 'cause I'd be a fool to ever leave you dear and a fool I'd never be You are my destiny you share my reverie. You're more than life to me that's what you are. You are my destiny you are what you are to me . . . Heaven and heaven alone can take your love from me. . . . You are my destiny you share my reverie. . . .
Youuu are myyy destinyyy...
"Szandi:-Te vagy a Peti a barátokköztből?
BarátokköztPeti- Neem.
Szandi:- Dehogyisnem, én láttalak! Amúgy szexi a gyrosod.
Flóra:- Ne kunyerálj már, tök gáz.
Szandi:- Én nem, soha nem harapnék bele, az olyan mintha smárolnánk, amúgy nem."
Új (csajozós) pasizós szöveg: "Szia, Flóra vagyok, kell egy szopás?"
"Aliz: Nikiiii, zsepi! zsepi! Hol a táskám?! Niki, hol a táskám? Glória.... köszi. Köszi. ZSEPI! Víz. Kell víz. Vizet!"
"Flóra:-Pfujj de szar ez a martini, mindjárt idehányok!
Én:- Mekkora proli vagy! Mondtam, hogy nem ezt kellett volna venni, hanem Jack Daniel's-t! Mert ezt utálom, a vodkát meg a whiskey-t is.
Flóra: - Ööö, nem akarok beszólni, de a Jack Daniel's is whiskey..."
Azt hiszem ez tökéletesen összefoglalja a tegnap esténket... :'DD
2011. december 7., szerda
2011. december 6., kedd
2011. december 1., csütörtök
2011. november 29., kedd
"2011. november 28., hétfő
2011. november 27., vasárnap
2011. november 26., szombat
2011. november 25., péntek
2011. november 24., csütörtök
Depi szag van...
"Az elérhetetlen reménytelen szerelmével szépítjük meg, vagy tesszük csúffá az elérhetőt."
Nehéz dolog, hogy ne szeress, de nehéz az is, hogyha szeretsz. A legnehezebb, ha hiába szeretsz.
Csak a reménytelen szerelmes tudja, hogy mi a szerelem.
A szád jutott eszembe, hogy
mennyi mindent lehetne
játszani vele.
Vagy a bátor csontok a válladon.
És aggódom, hogy érdekel-e még
Téged is az én vállam
vagy a szám vajon.
mennyi mindent lehetne
játszani vele.
Vagy a bátor csontok a válladon.
És aggódom, hogy érdekel-e még
Téged is az én vállam
vagy a szám vajon.
Miért kell mindig magamban vándorolni,
s imákat mondani valakiért...
s miért kell csak mindig rólad álmodozni,
ha nem szeretsz, miért? miért? miért?
s imákat mondani valakiért...
s miért kell csak mindig rólad álmodozni,
ha nem szeretsz, miért? miért? miért?
"Menj el, és soha többet ne is gyere vissza az életembe, mert amióta ismerlek, pokol az életem, és epekedve várom azt a pillanatot, amikor elém állsz, átölelsz, és megcsókolsz, és arra kérsz, hogy maradjak mindig melletted. De ez a pillanat soha nem jön el." (!!!)
Most a szív nyugodni vágyik,
szenvedélye ellobog,
mert belátja, hogy a másik
szív érette nem dobog.
szenvedélye ellobog,
mert belátja, hogy a másik
szív érette nem dobog.
Ha gyűlölnél! de csupán nem szeretsz.
Fáj? Nem. A kínok kínos kínja ez.
Fáj? Nem. A kínok kínos kínja ez.
Nem tudtam a szememnek parancsolni. Néztem őt, néztem, és örömöm telt abban, hogy nézhetem, fájdalmas nagy örömöm. Úgy voltam vele, mint a szomjan haló ember, aki végre kutat talál, s bár tudja, hogy a kút vize mérgezett, mégis nagy kortyokkal iszik belőle.
Ő minden, amire vágysz, minden, amit nem kaphatsz meg.
Szeretlek, mondom, ő meg mondja:
Szeress nyugodtan, majd nem
figyelek oda.
Szeress nyugodtan, majd nem
figyelek oda.
Hosszú ideig próbáltam elfogni tekintetét. Újra meg újra éppen csak találkozott a szemünk; de az övé, minthogy nem volt mondanivalója számomra, hamarosan zavartan elfordult.
2011. november 23., szerda
Na most már tényleg....
De tényleg... csak mert a helyzet viccesből és tehetetlenből kezd átmenni nevetségesbe és szörnyen idegesítőbe. Már nem azért, de ha valakinek magasról leszarod a fejét és azt sem tudod, hogy a világon van, annak nem bámulsz bele nyíltam a pofájába, ha szembe jön a folyosón, hogy aztán mint valami szégyenlős kisfiú elkapd a tekinteted. Legalábbis én erről meg vagyok győződve.
Na már most.
A dolog éppenséggel úgy áll, hogy nem történik az ég világon semmi, az a seggfej minden percben másik SZŐKE ( komolyan befestetem a hajam) csajjal beszélget, aztán meg úgy néz rám, mintha még nem látott volna embert. Már elnézést, de ha nem fordult meg az ég világon semmi a fejében, akkor NE bámuljon ha kérhetem. Sőt, mikor a Millenáris kapujánál áll, amerre nekem ugyebár muszáj elmennem, ha haza akarok jutni, ahol háttal áll nekem egy csomó haverjával ellentétben, akik tisztán rám látnak és szólnak neki, akkor NE forduljon hátra és nézzen rám úgy, hogy kénytelen vagyok átmenni az utca túlsó fejére, ha nem akarok pofára esni és nyíltan mutogatni a vörös pofázmányomat.
Szóval NE!
A másik meg, hogy most teljesen okkal szidhatom magamat. Annak a kis drága Kristófnak ma van a szülinapja, órák után meg el kellett volna mennem a Dalmival és a Stámusszal a Mekibe, de lemondtam mert lusta voltam. Hát rábasztam, csak hogy szépen fejezzem ki magam. Nem meglepő, de Dalmikáékhoz csatlakozott Kristóf és a kis cuki törpe Gabó is. ÉS ÉN IS OTT LEHETTEM VOLNA VELÜK! De nem, mert nekem be kellett érnem egy "Boldog szülinapot! :))" üzenettel a facebookján...Nem hiszem el.... Többet-soha-nem-hagyok-ki-semmit! T.T
2011. november 21., hétfő
2011. november 20., vasárnap
Hagyj...
Mi értelme az egésznek?
Mondd, miért kell, hogy szenvedjek?
Magamat gyötröm egyedül,
Ha arra gondolok mi lehetne velünk.
Szeretném, ha vége lenne már,
Nem akarok többet rád gondolni már.
Mégsem számit semmit az egész,
Mert, ha rám nézel elszáll a józan ész.
Hagyd, hogy most már felejtsek,
Ne akard, hogy többet könnyezzek.
Csak hagyd, hogy végre elmenjek,
Hogy valaki mást is szeressek...
(saját)
2011. november 18., péntek
What the fuck is happening around me?!
Hát csak azt akarom mondani, hogy: a kurva életbe. A rohadt, cseszett, kibebaszott, tetves kurva életbe!
Elegem van, kezdek megőrülni most már. Komolyan mondom már minden bajom van és folyamatosan hisztizek mindenért még akkor is, ha közben 100W-os vigyor virít a képemen. Ez normális? Normális az, hogy tökre ki vagyok készülve és az idegeim tropák, miközben ezerrel pörgök meg vigyorgok? Mert szerintem rohadtul nem. Az egyik pillanatban még tökre jól elvagyok, aztán a következőben elsétál mellettem az a bizonyos és két lehetőség van: a) még jobban bepörgök b) teljesen szarul leszek tőle. Ez persze attól is függ, hogy Ő mit csinál. Mert például, ha valami csak kezét fogja, akkor nem fogok ugrálni az örömtől.
A probléma meg csak annyi, hogy kurvára semmin értelme idegeskednem miatta, sőt hülyeség az egész faszomon gondolkodni, mert csak saját magamat baszom fel vele és attól semmi nem lesz jobb vagy könnyebb. Én lennék a legboldogabb ha azt mondhatná az egész dolognak, hogy: ---->
De mint mindig most sem ilyen egyszerű, mert hiába szuggerálom magamba valaki tök másnak a nevét és hiába próbálom magam meggyőzni róla, hogy cseppet sem érdekel már az egész, elég a szembe jön velem a lépcsőn és máris elfelejtem, hogy mit is határoztam el úgy kerek két perccel előbb.
Ugyebár egy édes kis szerelmes regényben most jönne az a rész, hogy Ő is rájön, hogy milyen kis cuki vagyok, elkezdünk beszélgetni meg stb. Milyen nagy kár, hogy ez a való életben rohadtul nem így van és amíg én szenvedgetek itt jobbra-balra, addig Ő valószínűleg vígan éli kis életét. És ez kezd már nagyon nem vicces lenni. Az, hogy ha szóba kerül görcsben áll a gyomrom és tökre feldobódok + amikor látom, hogy rám néz vagy tudom is én, talán túl sokat képzelek bele a dolgokba. És ez nem jó. Egy ideig igen, mert nem is olyan rég még az volt a bajom, hogy nincs kivel foglalkoznom. Hát most van. Igaz, kértem, de nem pont erre gondoltam. És mi a legrosszabb? Hogy nem értek én már semmit. Mert az ember csak képzel valamit, hogy ha állandóan azt mondják neki, mikor háttal áll, hogy "Néz. Megint néz. Még mindig téged néz.". Ez teljesen nyilvánvaló, ahogy az is, hogy már abba is beleremeg a gyomrom, ha arra gondolok, hogy mi van akkor, ha Ő is... Csak aztán mindig sikerül lelomboznom magam: Ha akarna valamit, már történt volna valami. Akármi. De nem. És ez őrjít meg legjobban. Ha legalább járna valakivel, buzi lenne vagy tudom is én, sokkal egyszerűbb lenne. Nem vagyok hülye ribanc, így nem akarok semmit valakitől akinek van barátnője, a melegekkel... azokkal meg tényleg nem tudok mit kezdeni. De így... Nevetséges az egész helyzet.
Elegem van, kezdek megőrülni most már. Komolyan mondom már minden bajom van és folyamatosan hisztizek mindenért még akkor is, ha közben 100W-os vigyor virít a képemen. Ez normális? Normális az, hogy tökre ki vagyok készülve és az idegeim tropák, miközben ezerrel pörgök meg vigyorgok? Mert szerintem rohadtul nem. Az egyik pillanatban még tökre jól elvagyok, aztán a következőben elsétál mellettem az a bizonyos és két lehetőség van: a) még jobban bepörgök b) teljesen szarul leszek tőle. Ez persze attól is függ, hogy Ő mit csinál. Mert például, ha valami csak kezét fogja, akkor nem fogok ugrálni az örömtől.
A probléma meg csak annyi, hogy kurvára semmin értelme idegeskednem miatta, sőt hülyeség az egész faszomon gondolkodni, mert csak saját magamat baszom fel vele és attól semmi nem lesz jobb vagy könnyebb. Én lennék a legboldogabb ha azt mondhatná az egész dolognak, hogy: ---->De mint mindig most sem ilyen egyszerű, mert hiába szuggerálom magamba valaki tök másnak a nevét és hiába próbálom magam meggyőzni róla, hogy cseppet sem érdekel már az egész, elég a szembe jön velem a lépcsőn és máris elfelejtem, hogy mit is határoztam el úgy kerek két perccel előbb.
Ugyebár egy édes kis szerelmes regényben most jönne az a rész, hogy Ő is rájön, hogy milyen kis cuki vagyok, elkezdünk beszélgetni meg stb. Milyen nagy kár, hogy ez a való életben rohadtul nem így van és amíg én szenvedgetek itt jobbra-balra, addig Ő valószínűleg vígan éli kis életét. És ez kezd már nagyon nem vicces lenni. Az, hogy ha szóba kerül görcsben áll a gyomrom és tökre feldobódok + amikor látom, hogy rám néz vagy tudom is én, talán túl sokat képzelek bele a dolgokba. És ez nem jó. Egy ideig igen, mert nem is olyan rég még az volt a bajom, hogy nincs kivel foglalkoznom. Hát most van. Igaz, kértem, de nem pont erre gondoltam. És mi a legrosszabb? Hogy nem értek én már semmit. Mert az ember csak képzel valamit, hogy ha állandóan azt mondják neki, mikor háttal áll, hogy "Néz. Megint néz. Még mindig téged néz.". Ez teljesen nyilvánvaló, ahogy az is, hogy már abba is beleremeg a gyomrom, ha arra gondolok, hogy mi van akkor, ha Ő is... Csak aztán mindig sikerül lelomboznom magam: Ha akarna valamit, már történt volna valami. Akármi. De nem. És ez őrjít meg legjobban. Ha legalább járna valakivel, buzi lenne vagy tudom is én, sokkal egyszerűbb lenne. Nem vagyok hülye ribanc, így nem akarok semmit valakitől akinek van barátnője, a melegekkel... azokkal meg tényleg nem tudok mit kezdeni. De így... Nevetséges az egész helyzet.
2011. november 16., szerda
2011. november 15., kedd
2011. november 14., hétfő
2011. november 4., péntek
2011. október 29., szombat
2011. október 28., péntek
2011. október 26., szerda
Betegség...
A "szerelem" szó egy mértékadó pszichológiai szótár meghatározása szerint "olyan mentális betegségfajta, amelyet a standard diagnosztikai kézikönyvek még nem sorolnak föl".
2011. október 24., hétfő
2011. október 23., vasárnap
2011. október 22., szombat
Party rock is in the house tonight...
Majd meglátjuk mi lesz, minden esetre, most nagyon is rám fog férni ez az egész. Túl sok volt mostanság a stresszből és a folyamatos idegeskedésből a jegyek, a Gergő és minden más miatt... Lassan rám férne, hogy Everyday I'm Shuffelin!
Beszámoló lesz, talán még egy-egy elvétett képecske is.
Beszámoló lesz, talán még egy-egy elvétett képecske is.
2011. október 20., csütörtök
2011. október 19., szerda
2011. október 15., szombat
2011. október 10., hétfő
2011. október 6., csütörtök
2011. október 3., hétfő
2011. október 1., szombat
Britney Spears - Till the world ends
Csak mert a koncert után az egész stadion egy emberként énekelte és mert imádom <3
2011. szeptember 28., szerda
2011. szeptember 25., vasárnap
2011. szeptember 22., csütörtök
No comment...
Tudom én, hogy isteni jó szórakozás engem felidegesíteni meg, minden, de én azért már kezdtem egy pöpikét unni.
Oké, elkezdődött az év, tök jól elvagyok meg minden, főleg, hogy az a problémám is megoldódott, hogy nincs kit lesni a folyosón. Most már van. Kettő is.
Az egyik az a tizedikes srác, aki velünk jött gólyatáborba, mint DÖK-ös. Vicces, de ott még én is csak egyszerűen rá mondtam, hogy nem néz ki rosszul meg tudom is én, most meg.... Hát istenem elájulok a stílusától, halál komolyan. Nem beszélek vele sokat. Sőt, nem is köszönünk egymásnak a folyosón, pedig a táborban még egész jól el is voltunk, de azért összenézegetünk, ha egy helyen tartózkodunk. A gyerekkel csak annyi a probléma, hogy az iskola 75%-a epekedik érte, na meg, hogy egy kicsit flegma.
A másik pedig egy évvel idősebb egyeskénél, azaz 11.-es. Akkor vettem észre, amikor mi épp kirontottunk a női mosdóból, ő meg jött a haverjaival a föci terem irányából. Az első,a mi eszedbe jut róla az, hogy nagyon laza. Olyan a haja, mintha egy tornádó kente volna rá a hajzselét és állította volna be olyan vadul, a nyakában mindig ott lóg a headset-je, csak ritkán látom mosolyogni vagy nevetni, de ha megteszi, akkor attól el lehet olvadni. Nagyon édes babapofija van és azt hiszem ő sem büszkélkedhet kevesebb rajongóval mint az előző.
Pech, hogy nekem is mindig a tömegcikk kell.
Na már most, ketteskével is összenézegetünk vagy mosolygunk vagy tudom is én, hogy mi van, a nevével is tisztában vagyok, az egyik barátnőm az osztálytársa, de egyenlőre még eszem ágában sincs kérdezgetni róla. Neki valószínűleg fogalma sincs arról, hogy ki is vagyok, és minden tudománya odáig terjedhet ki, hogy kilencedikes vagyok és kész. Kivéve persze, ha Ő is nyomozgatott egy kicsit, ahogy én tettem. Persze én nem nyomtatom ki az órarendjét és rakom el a tolltartómba, hogy a szüneteimet aztán az utána való rohangálással töltsem. Nem úgy, mint egyesek...
De.
Egyeske ma sikeresen döbbentett meg. A következő történt:
A hajam úgy állt, mint a szénaboglya, a pulcsim esetlenül volt a táskámra dobva és éppen rohantam kifelé az iskolából, hogy aztán együtt menjek a Milli-be pár baráttal, amikor utánam szólt (megjegyzem észre vettem, hogy ott van, de meg sem fordult a fejemben, hogy esetleg hozzám szól), méghozzá így:
- Lori! *lö én döbbenten hátrafordul hajgumival a kezében és hitetlenkeve néz rá* - Nem tudod, hogy ki jutott be a skalpvadászok közül tegnap a való világba? *lö én majdnem eltátja a száját.*
- Fogalma sincs. *rövid válasz tőlem*
- Kár, mindegy. Szia.
- Szia. *lö én minden önuralmat összeszedve nyugodtan indul kifelé a bejárati ajtón, amikor ketteske épp befelé tart de nem tudok foglalkozni velem a hirtelen jött gyomorremegéstől, ami rám tört és amit valószínűleg egyeske okozott*
Na már most, már az is sokkolt, hogy egyáltalán tudja a nevemet, mégpedig azért mert:
Ha tudja a nevem --> akkor valószínűleg csekkolta a facebookomat(ismerősök vagyunk) --> vagyis nagy eséllyel megnézte a képeimet is --> ebből következően két lehetőség van:
Oké, elkezdődött az év, tök jól elvagyok meg minden, főleg, hogy az a problémám is megoldódott, hogy nincs kit lesni a folyosón. Most már van. Kettő is.
Az egyik az a tizedikes srác, aki velünk jött gólyatáborba, mint DÖK-ös. Vicces, de ott még én is csak egyszerűen rá mondtam, hogy nem néz ki rosszul meg tudom is én, most meg.... Hát istenem elájulok a stílusától, halál komolyan. Nem beszélek vele sokat. Sőt, nem is köszönünk egymásnak a folyosón, pedig a táborban még egész jól el is voltunk, de azért összenézegetünk, ha egy helyen tartózkodunk. A gyerekkel csak annyi a probléma, hogy az iskola 75%-a epekedik érte, na meg, hogy egy kicsit flegma.
A másik pedig egy évvel idősebb egyeskénél, azaz 11.-es. Akkor vettem észre, amikor mi épp kirontottunk a női mosdóból, ő meg jött a haverjaival a föci terem irányából. Az első,a mi eszedbe jut róla az, hogy nagyon laza. Olyan a haja, mintha egy tornádó kente volna rá a hajzselét és állította volna be olyan vadul, a nyakában mindig ott lóg a headset-je, csak ritkán látom mosolyogni vagy nevetni, de ha megteszi, akkor attól el lehet olvadni. Nagyon édes babapofija van és azt hiszem ő sem büszkélkedhet kevesebb rajongóval mint az előző.
Pech, hogy nekem is mindig a tömegcikk kell.
Na már most, ketteskével is összenézegetünk vagy mosolygunk vagy tudom is én, hogy mi van, a nevével is tisztában vagyok, az egyik barátnőm az osztálytársa, de egyenlőre még eszem ágában sincs kérdezgetni róla. Neki valószínűleg fogalma sincs arról, hogy ki is vagyok, és minden tudománya odáig terjedhet ki, hogy kilencedikes vagyok és kész. Kivéve persze, ha Ő is nyomozgatott egy kicsit, ahogy én tettem. Persze én nem nyomtatom ki az órarendjét és rakom el a tolltartómba, hogy a szüneteimet aztán az utána való rohangálással töltsem. Nem úgy, mint egyesek...
De.
Egyeske ma sikeresen döbbentett meg. A következő történt:
A hajam úgy állt, mint a szénaboglya, a pulcsim esetlenül volt a táskámra dobva és éppen rohantam kifelé az iskolából, hogy aztán együtt menjek a Milli-be pár baráttal, amikor utánam szólt (megjegyzem észre vettem, hogy ott van, de meg sem fordult a fejemben, hogy esetleg hozzám szól), méghozzá így:
- Lori! *lö én döbbenten hátrafordul hajgumival a kezében és hitetlenkeve néz rá* - Nem tudod, hogy ki jutott be a skalpvadászok közül tegnap a való világba? *lö én majdnem eltátja a száját.*
- Fogalma sincs. *rövid válasz tőlem*
- Kár, mindegy. Szia.
- Szia. *lö én minden önuralmat összeszedve nyugodtan indul kifelé a bejárati ajtón, amikor ketteske épp befelé tart de nem tudok foglalkozni velem a hirtelen jött gyomorremegéstől, ami rám tört és amit valószínűleg egyeske okozott*
Na már most, már az is sokkolt, hogy egyáltalán tudja a nevemet, mégpedig azért mert:
Ha tudja a nevem --> akkor valószínűleg csekkolta a facebookomat(ismerősök vagyunk) --> vagyis nagy eséllyel megnézte a képeimet is --> ebből következően két lehetőség van:
a,) tudja, hogy bejön nekem és csak zavarba akart hozni
b,) érdeklem
Hátömm izé... érdekeeees, főleg hogy egész nap képes voltam ezen gondolkodni és még el is hisztizni pár embernek. Nevetséges. Az egyetlen reményem az maradt, hogy ez egyszeri alkalom volt és többet nem szándékozik utánam szólogatni vagy köszöngetni. Hogy miért nem szeretném? Mert addig jó, amíg távolról nézegetem és nincs semmi. Mert bármennyire is néz ki jól a gyerek, bármennyire is jó arc és bármennyire is jó lehetne vele, én NEM akarom. Mert abból csak probléma van. Szóval nagyon erősen ajánlom neki, hogy ha eszébe jutott egyáltalán, akkor nagyon gyorsan tegyen le arról, hogy közelebbi ismeretséget fogunk teremteni!
2011. szeptember 21., szerda
Pixie Lott - Mama Do
Every night I goEvery night I go sneaking out the door
I lie a little more
Baby I’ma helpless
There’s something bout the night
And the way it hides all the things I like
Little black butterflies
Deep inside me
What would my Mama Do (uh oh uh oh)
If she knew bout me and you (uh oh uh oh)
What would my Daddy say (uh oh uh oh)
If he saw me hurt this way (uh oh uh oh)
Why should i feel ashamed
Feeling guilty at the mention of your name
Here we are again
Its really perfect
What would my mama do (uh oh uh oh)
If she knew bout me and you (uh oh uh oh)
What would my Daddy say (uh oh uh oh)
If he saw me hurt this way (uh oh uh oh)
All the things a girl should know
All the things she can’t control
All the things a girl should know
SHE CAN’T CONTROL
What would my Mama Do (uh oh uh oh)
If she knew bout me and you (uh oh uh oh)
What would my Daddy say (uh oh uh oh)
If he saw me hurt this way (uh oh uh oh)
Uh oh uh oh (x3)
2011. szeptember 13., kedd
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)