Ennyi...

Egykor barátok voltunk,

Egykor egymás kezét fogtuk.

S együtt vonultunk az alkonyatba,

Egymás remegő kezét szorongatva.

Régen két szemembe néztél,

Minden szó nélkül meséltél.

Elég volt egy pillantás, s tudtam mit érzel,

Nem kellett mondanod semmit,

Szívemmel éreztem, mit átéltél.

Minden már csak szép emlék,

A sok közös perc elmúlt rég.

Már nem vagy itt, és én sem vagyok melletted,

Ennyi volt a nagy barátság, véget ért hirtelen.

De mindez csak bennem hagy nyomot,

Hogy nélküled a föld is máshogy forog.

Te nyugodtan alszol, nem hull könnyed,

Nem gondolsz rám, elfedtél könnyen.

Ennyi volt, te tovább tudtál lépni,

Neked könnyű nélkülem élni.

Csak nekem fáj, hogy elmentél,

Csak az én szemembe fúj könnyet a szél...